• Prenatális kötődés: az anya és a baba kapcsolatát jelzi a várandósság időszakában. A prenatális, azaz születés előtti kötődés során az anya és a baba különböző szinteken kommunikál: fiziológiai és viselkedési szempontból, vizualizációval és mozdulatokkal.

A legismertebb és leghatékonyabb születés előtti kötődési tevékenységek: a pocak simogatása, a beszélgetés, az éneklés és a baba tapintása. A baba mind az öt érzékszervét használja a kommunikációra és a kötődés kialakítására az anyával.

• Posztnatális kötődés: a születés utáni néhány órában jön létre az anya és a baba között (szintén bőr-bőr kontaktus révén), és arra készteti az anyát, hogy szoptassa, ringassa és játsszon a babával, valamint megvédje, ne hanyagolja el vagy ne hagyja magára.

Nagyon fontos, hogy a szülők láthassák újszülöttjeiket és együtt lehessenek velük (rooming-in), hogy megsimogathassák, megérinthessék, beszélgethessenek velük, hogy segítsenek nekik leküzdeni a méhen belüli környezet elhagyása okozta stresszt.